A levendula (Lavandula) őshonos Európában, de szinte bárhol megtalálható DNy-Ázsián keresztül DK-Indiáig. Érdekesség, hogy egyes helyeken olyan intenzíves szaporodik (Pl. Ausztrália, vagy épp Spanyolország egyes részein), hogy gyomnövényként tartják számon.
A nemzetség leggyakrabban használt faja a közönséges levendula (Lavandula angustifolia) az 1700-as években került Magyarországra.
A levendula- fajok legjobban száraz, jó vízelvezetésű homokos vagy kavicsos talajokon fejlődnek teljes napsütötte fekvésben.
A nemzetség sok tagja kerti dísznövény, de emellett felhasználják fűszerként, ill. a belőle kivont illóolaj számtalan kozmetikai termékben található meg. A közönséges levendulából nyert illóolaj édeskés illatú; kenőcsök, krémek, parfümök alkotórésze. A hibrid levendula (Lavandula × intermedia) illóolaja hasonló, de kevésbé édes illatú, valamivel gyengébb minőségű.
A virágok bőséges nektárt adnak, amiből jó minőségű méz állítható elő. A virágokat lehet kandírozni, néha sütemény dekorációként használják. A csokoládés desszertekhez különösen jól illik. Fekete és zöld teához is szokták keverni ízesítőként. Bár Franciaországban sokféleképpen felhasználják, nem tartozik a hagyományos francia konyha fűszerei közé.
Gyógyászati célból már az I. VH idején is használták az illóolaját, aromaterápiában. Segíti az alvást és az ellazulást, jól hat a stresszes állapot ellensúlyozására.
Nyugtató teakeverékekben szintén megtalálható.
Elővigyázatosság
Az illóolaj használata nem ajánlott terhes és szoptató nőknek, mivel a hatásokról hiányosak az ismeretek. Serdülőkor előtti és serdülő fiúknak használata figyelmet igényel, mert a hormonális hatások mellnagyobbodást okozhatnak. Továbbá felléphet bőrirritáció is.
A virágzati szárak szárított virágkötészetben is felhasználhatók. Ruhák közé téve a molyok távoltartására használják.
foto: pixabay
